Ráadásul vonattal. Ugyanis a holnapi nap tiszteletére hazafutok egy kicsit anyukám szoknyája mellé. És megnézem a harmadikos keresztlányomat, meg még három unokahúgomat, és az egyetlen unokaöcsémet. A kölkeket, na. És egyik szebb, mint a másik. Meg nagymamámat is, aki olyan jóságos, mint egy igazi tündér. És a testvéreimet is. A sógorommal pedig kötekedünk egy jót, ő (tanár létére) elmondja, hogy az értelmiségiek a társadalom parazitái (vagy piócái, már nem emlékszem pontosan), én pedig rávágom, hogy de ő is az, és én egészen jól elvagyok piócaként, mint olyan. És szebbnél szebb frizurákat fogok fésülni naphosszat a lányoknak, és mesét olvasunk. És igenis meg fogom nézni harmadszorra is a kis hableányt, és kifestőzni fogok.
Az úton hazafelé pedig isten tudja, hogy mit hoz a kor hatalma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése